Hát bámulatos hogy milyen gyorsan eltelik egy nap. Nem mondom, hogy mindegyik egyformán, de azért túl sok történés nincsen. Ma viszont nagyon szépen süt a nap! Gondolkodom, hogy kimegyünk az erkélyre egy kicsit levegőzni!! Ekkora nagy programok vannak betervezve!! A változás annyi a napi programokban, hogy Pannika mennyit alszik éppen, és mennyire nyűgös. Mostanában nagyon rákapott, hogy elsősorban kézben aludjon, és ahogyan letenném a kiságyába, egyből felkel és sírdogál. Most épp "lopok" egy pár percet, mert édesdeden alszik. Amúgy ha kézben van, akkor sem áll meg az élet, úgyhogy rájöttem, ha egyedül is vagyok muszáj megtanulnom félkézzel zsonglőrködni. Úgyhogy tudok már kávét főzni, kekszet enni, cumit sterilizálni meg ilyenek. De még van mit fejlesztenem.

Tegnap egy kicsit mókáztunk, és beöltöztünk a legszebb kis ruhácskába, amit Virág ajándékozott nekünk. Sajnos öltözni még nem szeret Panni (majd később aztán gondolom mi lesz!!), így vannak sírós képek is... de azért nagyon csinos lett! A harisnya még lóg rajta, szóval hízni kell ezerrel!!

Amúgy pedig sikerült kiültetni a tulipánokat és nárciszokat is az erkélyre, most pedig minden nap lesem, hogy nőnek-e, remélem kibújnak és nagyon szépek lesznek!! Imádom ezeket a tavaszi virágokat. Drága kis férjemtől is kaptunk szép tulipánt nőnapra (mindketten!!) úgyhogy van most vázában is szép virágunk!!
Ma jön a védőnő megint látogatóba, és már nagyon-nagyon vágyom a levegőre, úgyhogy jól kikérdezem, hogy mikor mennyit lehet. Olyan jó lenne már egy nagyon sétálni!!! Gyakorlatilag belegondoltam, hogy február közepe óta (amióta kórházban voltam), alig voltam odakinn a levegőn.. azért az már majdnem egy hónapja, és nagyon hiányzik!

A mérlegre még nem annyira mertem ráállni, csak 1x. De lesz mit tenni hogy legpotyogjon még egy-két kiló. Kb. 10 kiló simán lement a szüléssel, de azért maradt még rajtam. Két hét után először belepréseltem magam a legnagyobb farmergatyámba! Azért már ennek is lehet örülni, hatalmas sikerélmény. Persze nem valami szuper jól áll, de most mondjuk, hogy szarok rá, majd még alakítgatunk rajta.

A legfurább, hogy a Zoli már nincs itthon, és napközben nagyon hiányzik. Bár gyorsan telnek a napok, azért mégiscsak akkor a legjobb amikor együtt a kis család!!! Úgyhogy már most alig várom a hétvégét!