panni

Jaj! és a legtündéribbet majdnem elfelejtettem. Mostanában új dolgot tanulunk! Pannika azzal próbálkozik, hogy a kis kezét, amit eddig nézegetett, megpróbálja a szájába gyömöszölni. Persze sokszor irányt téveszt, és gonosz mamija ezen jól szórakozik :)
Hol az orrába talál, hol a szája mellé, néha meg a szeme környékére... Persze nehezíti is időnként magának a leckét, mert fityisszel még nehezebb betalálni a kis szájacskába! :)

Emellett mindketten egyre jobban kedveljük a közös beszélgetéseket :) annyira tündéri!

Pár nap alatt rengeteg dolog történt velünk! Az egyik legörömtelibb: pénteken kedves látogatóink voltak, akik nagyon jól elszórakoztatták a kis Panka Manót. Így elég szomorú is volt az egész kicsi család, amikor ők elmentek. Úgyhogy már alig várjuk a következő találkát! Ja! Arról nem is beszélve, hogy mennyire finom rétest kaptunk!!!
Készítettünk egy-két fotót is:

Szombaton újabb sétára merészkedtünk. Panka aludt még amikor elindultunk, és röpke fél óra után sajnos fel is ébredt. Pedig épp a környékbeli bölcsit próbáltuk felfedezni. Persze aztán úúgy ordított, hogy rohanóléptekben nyargalt hazáig a kis család. Ki is vettem a kocsiból, hátha büfiznie kell, vagy megnyugszik. Így elég mókás volt a történet: Zoli tolja az üres babakocsit, anya meg kezében kicsi lányával mellette nyargalászik. Jött is egy nénike, majd kérdezi: " csak nem kettő van?". Jaj, nem csókolom, csak kivettük. És már rohantunk is tovább. Kicsit nehezen viselem a szokásos beszélgetéseket a nyugdíjas nénikkel. Nem tudom igazán megfejteni, hogy miért nem viseli a babakocsit. Pedig az autós hordozóban tök jól elvan. Lehet, hogy legközelebb majd azzal megyünk sétálni, hátha.
Vasárnap így úgy döntöttünk, hogy kiruccanunk egy kis vásárlásra együtt. Elrohantunk az Intersparba meg a dm-be egy-két dolgot vásárolni, hogy ne a Zolinak kelljen. Rohangál nekünk szegénykém amúgy is eleget. Panka már akkor aludt, amikor útnak indultunk az autóban. Nagyon jól elvolt végig. Ott is csak nézelődött később, amikor felébredt, nem volt egy hangja sem. Itthon pedig megvacsorázott, majd szépen szundikált. EGyszóval, szuper jó volt a túra. Bár rohantunk végig, de mégis történt valami "más". És ez mindenkinek jót tett egy kicsit.

Így indultunk útnak:

Ma sajnos kevésbé vidám a történet, mert megkapta Pannika a második oltást :(  Beterveztük, hogy gyorsan el is szaladunk a jegyzőhöz igazolásért a szocpolhoz. Mindent gondosan összekészítettünk és útnak indultunk - mondván, hogy Panka Manó úgyis aludni fog az autóban. Hát tényleg így is lett. Odaértünk az irodához, leparkoltunk, kiszálltunk, majd papi megszólalt: Jaj, ne!!!  Na én egyből tudtam: otthon hagytuk az összes papírt. És tényleg :)  Úgyhogy vissza haza.Otthon kajálás gyors ütemben, és aztán rohanás a dokihoz. A szuri kegyetlen volt...... Óriási tűt szúrtak a kicsi kis lábába. Remegő kézzel öltöztettem. És eléggé vissza kellett fognom magam, hogy ne sírjak én is. Nehéz volt. Látszólag utána minden okés volt, beültünk a kocsiba, visszaaludt - így gyorsan elintéztük a függőben lévő igazolást is. Itthon kicsomagoltuk, bepelenkáztuk, és én akkor szembesültem vele, hogy fáj a kis lába, de nagyon. Úgyhogy azóta próbáljuk vígasztalni. Vizes borogatás, altatgatás, szopiztatás, mindegy bármi, csak ne fájjon szegénynek... Lázat is mérünk szinte óránként. Remélem, nem lesz semmi baj. És nagyon bízom benne, hogy holnapra már feledésbe merül az egész.  A történet sajnos 1 hónap múlva ismétlődik újra, amikoris újabb kötelező oltás esedékes... és ez így megy tovább. Szóval anyának is erősnek kell lenni!!!

A Papi fotózott... ezen a képen Pankának is rajta kellett volna lennie, de sajnos lemaradt :)

Azóta már sokkal nehezebbek vagyunk :)

Anya meg aaaaanyira szereeet!!!!

Az említett nagyon hasznos oldal:  http://www.kismamablog.hu/hirlevel/kapcsolat 

http://alvas.kismamablog.hu/

Már igen régen nem írtam. Volt mindenféle történés. A Húsvét nagyon gyorsan eltelt, jó volt a kis kiruccanás. Panka Manó nagyon szeret autókázni, általában már a sarkon szunyókál. Most is így volt! Hétfőn pedig itthon pihengetett a kis családunk.
A héten találkoztunk Orsival is Barnikával is, hacsak egy rövid időre is, mert nekik menniük is kellett, és Pannika fel is ébredt gyorsan, aztán sírás volt hazáig. Nagyon megéhezett szegénykém. Barnika igazi nagyfiú, nagyon szépen megnőtt ő is, ahhoz képest, hogy milyen kis pindúr volt. Sajnos nem volt nálam fényképezőgép, de egyszer őt is megörökítjük majd. A mamijával jót dumáltunk, és nagyjából örömmel állapítottam meg, hogy azért nem vagyok rosszabb helyzetben, nekik is vannak hasonló problémáik, szóval nem lógunk ki nagyon a sorból.. :)

Tegnap el kellett mennem 6 hetes kontrollra a nőgyógyászhoz. Addig Zoli vállalta az igen megtisztelő feladatot - vigyáz a kicsi Panni Manóra. Persze ahogyan kiléptem a kapun, a mi kicsi lányunk üvöltözésbe fogott, és egy jó darabig szórakoztatta a papiját. Én pedig végignyargaltam meg vissza, és tök ideg voltam. Nem is tudom miért. De végre itthon megnyugodtam megint, amikor láttam őket. Nem igazán tudok én már a kis családom nélkül semmit sem csinálni. Az az 1-1,5 óra nagyon sok volt amit távol töltöttem  :(((  úgyhogy legközelebb az ilyesmit majd másképpen kell csinálni. Nagyon hiányoztak nekem.  Szerencsére a dokinál minden jól ment, rendben vagyok, úgyhogy már nagyobb tornázásba is kezdhetek, már hasizmozni is lehet! szóval majd azért belekezdhetek csinálni egy pár felülést, hogy egy kicsit visszazökkenjek a formámba.

Viszont rengeteget tanultam... Hogy nem mindent csinálok feltétlen jól.. Van egy internetes oldal, ahová lehet írni és egy gyermekpszichológus válaszol. Na itt voltak érdekességek. Az anyukák 80%-a tévedésben él, mert azt hiszi, hogy kaja után elringatja a picike gyermekét, aztán alszik majd és akkor van minden jól. De most mint megtudtam nem igazán. Ilyenkor már szeretnek nézelődni, tanulnak, játszanak, felfedezik a világot maguk körül. Szóval kaja után nagy büfiztetés, utána játszik magában, játszunk együtt - mert ilyenkor a legéberebbek állítólag. És csak ha elfáradt akkor kell letenni aludni. Ilyenkor látszik, hogy sokat ásítozik és álmoska. És tényleg igaz! Nálunk legalábbis működni látszik. Sokat játszunk, már a játszószőnyeg is előkerült, mert kezdi azt is élvezni! Rengeteget mosolyog, és nagyon imádom továbbra is!

Egy két újabb kép:

 A játszószőnyeg  

 újabb mosoly:

felfedeztük a kiságyban a kacsákat :)

és lassan ki leszünk túrva  az ágyunkból:

Ma eléggé készen vagyok! Nekem is megártott a melegrekord!! :) Írtam valamit az előbb, és teljesen elszállt. :(  Pedig ilyenkor úgy sietek hogy míg alszik a kis kopi addig pöttyentek egy-két sort. De még szerencsém van, mert nem kelt fel. Mostanában elég jól durmol, és én ennek nagyon örülök. Biztosan van némi igazság a dumában, hogy 6 hét, és sokat fejlődik, és órási változások stb. Tényleg érzek valamit, mintha egy kicsit "rendeződtek" volna a dolgok. Épp azon filóztam, hogy mikor eszik majd 4 óránként. Mert mostanában egyre jobban eszik is, és talán próbálkozik készülni valamiféle változásra. Aztán meglehet, hogy ezt csak az okos anyja látja.Majd idővel kiderül. Mindenesetre délelőtt másfél órát sétáltuk ebben a gatyarohasztó időjárásban - problémáztam is, hogy most mennyire van melege, vagy mit vegyünk fel. Persze én sem igen tudok milyen gúnyát magamra húzni, de azért a kezembe akadt egy gatya, amit magamra erőltettem, végülis kaptam levegőt, úgyhogy nincs gáz.
Elsétáltunk a Mini-Manóba, hogy vegyünk egy kis napellenzőt. Féltem, hogy kicsi Panka Manka nem bírja majd, és nagyon rázendít útközben vagy éppen ott! De nem így tett, mert végig szundított a kis rosszcsont! Persze napellenző nem volt.. de vettünk egy csinos kis cumit helyette. Merthogy holnap megint megyünk a mamáékhoz húsvétolni! Népes kis családunk ismét ott nyüzsög majd az udvarban, és én már alig várom!

Lassan már 2 hónapos lesz a mi kicsi lányunk!! Szinte el sem hiszem. Rohamosan közelít az 5 kilóhoz, és hihetetlenül gyorsan hízik. Bár ma elkezdett öklendezni (és eléggé megijedtem, mert ilyen még nem volt), de nem jött neki semmi.. Rengeteg dolgot tud már csinálni.. (sárgák)

A legtöbb baba		A babák fele		Néhány baba
hangokat formáz, gügyög szemével követi a tárgyakat rövid ideig tartani tudja a fejét rugdalódzik		mosolyog !! :) fejét 45 fokos szögben tartja fejével a hang irányába fordul mozgásai finomabbak "a"-"o" hangot hallat, torokhangot ad		fejét stabilan tartja súlyát állva megtartja fejét és vállát meg tudja emelni

Az "a" és "o" hangok formázása igen vicces, én csak azt mondom beszélgetünk. De közben mosolyog, és talán tényleg szeretne valamit mondani!! Remélem azt, hogy mennyire boldog, mert mi azok vagyunk!

https://www.youtube.com/watch?v=QYEC4TZsy-Y&feature=related

Mostanság mindent össze-vissza csináltunk... evés, alvás, fürdés ilyesmi. A tegnapi nap meg hihetetlen tökéletes volt! Mint a NAGYKÖNYVEKBEN. Panka tök nyugis volt, aludt, 3 óránként evett, és utána is szinte nem is sírt. Nézelődött, meg beszélgettünk!! Olyan sokat nézelődik már. Nagyon aranyos. Próbál ismerkedni a kis kezével.

Nézegeti, megpróbálja betenni a szájába :) szóval egyszerűen felfedezi saját magát és a kis környezetét is. És végre normális időpontokban normális mennyiségekett evett! Pedig már nagyon kezdtem aggódni, hogy valamit rosszul csinálok, hogy nem teljesen úgy mennek a dolgok, ahogyan kellene. Bár az is igaz, hogy a picik sem tökéletesek, és nekik is ugyanúgy lehetnek rosszabb és jobb napjaik, mint nekünk. Néha nyűgösek is egy kicsit. Mint pl. szerdán. Rászántam magam, hogy lemenjek a fodrászhoz, hogy legalább ha a lenövés miatt igénytelenül nézek ki, akkor már vágassak egy kicsit. Mindkét nagymama itt is volt, hogy vigyázzanak a kis tündérkémre. Mondhatom, nem szívesen mentem el, pedig a fodrászcsaj ígéretet tett, hogy csak egy óra lesz max, és kivételesen itt a ház aljában lévő fodrászt választottam a közelség kedvéért, tehát 3 perc alatt simán hazaérek. Végülis mégis sajnos fél órát sírt az egy órából Pannika, de nem tudni miért, pedig előtte evett. Mindenesetre szükség volt a nagyik dupla türelmére, de kibírták. Én közben a fodrásznál folyton néztem az órát. Na meg a hajamat, hogy mi lesz belőle. Mondom a csajszinak, hogy ne vágjon sokat. Erre úgy félúton látom, hogy azért nyomja az ollót. Mondom neki, hogy egy kicsit azért rövid lett felül... Elkezd mosolyogni: "jaj, igen?  hát nem baj majd megnő. Hordjál hajráfot!"    - kösz szépen! Jó fej, nem? legalább jó tanácsa volt. Amúgy rendes lány, meg végülis nem lett olyan rossz a hajam. Talán inkább csak feszült voltam egy kicsit, de marha jó volt ez a megjegyzés. No mindegy, lényeg,hogy minden rendben volt azért mire hazaértem.

És íme a fotók a csodás babakocsiról:

És hát a barika :)  ezt nem nagyon lehet sokáig számolgatni..

Ma újabb mérföldkő az életünkben: próbálgatom hosszabb időre letenni, hogy egyedül mit csinál. Egész jól elvan már magában. Jó egy idő után unatkozik, és akkor kiabál már, hogy kéne valami más is... :)  jobban alszik is már, és ő is szereti a Mike and a Mechanics-ot.

https://www.youtube.com/watch?v=4oglv9peeYE

Ami tök jó, mert nagyon sok zenét tudunk együtt hallgatni!

És végül ne ítéljetek el, de ha néha így írok Nektek! "Írunk!" .. ha már ágyban nem alszik el :)

MINDENKINEK NAGYON BOLDOG HÚSVÉTOT, ÉS JÓ PIHENÉST kívánunk!!!!!

A szuper új babakocsival papi is egyre többet jön velünk sétálni (tudom a fotóval még adós vagyok...) Van azonban egy kis gond.. drága Pannika mindig ordít amikor beteszem a babakocsiba és leviszem sétálni. kb. 15 perc után a levegőn elálmosodik és alszik. Jobb esetben. Történt azonban a minap hogy bandázni indultunk  Virágék kicsi kis famíliája és a miénk. Boti baba csendesen szundikálgat, mint egy édes pici baba, Panka meg úgy üvölt, mint akit kínoznak..... Nem tudom ez elmúlik-e idővel, de az tuti, hogy időnként azt hiszik hogy kínozom a gyereket.. Pedig hát mindent megadok neki, ami tőlem telik. Ezt a kis babakocsit is az ő kis kényelméért vettük. :)  szóval a séta rövidre sikerült, úgy döntöttünk hazatérünk, mielőtt Botika is felébred, és ketten nyomják a duettet. Mire hazaértünk Panka elaludt...
Mindenesetre azért sétálunk rendszeresen, ma is lementünk, és én is nagyon élveztem.

Újabb fotókat próbálok gyűjteni a mosolyalbumba :) Nagyon nehéz, de igyekszem. Ahogy visszanézem a régebbi képeket, már most látszik, hogy mennyit változott.... Hízik a kicsi tündér, és kerekedik a kis pocója.

egy kis komolysággal...

Itt a tavasz, és itt az illata is!!:) Már nőnek a kis tulipánjaim is az erkélyen, és iszonyúan élvezzük a napsütést. A hétvége nagyon jól sikerült! szombaton dél körül sikerült elindulni a babakocsiboltba. Panka végig szundította az egészet, nagyon tündérke volt. Megvettük a szuper új kis piros babakocsinkat, aztán mentünk anyuékhoz. Ott megpróbáltuk összeszerelni a cuccost, de kiderült, hogy egy fő alkatrészt (kerékhez egy tengelyt) elfelejtettek betenni a dobozba, úgyhogy még nem tudtuk beavatni a járgányt. Pedig már nagyon szerettem volna, úgyhogy bosszankodtam egy kicsit. De nagyon szép ám!! Még bárányka is van rajta! Majd lefényképezem.

Így mentünk a mamáékhoz:

Anyuéknál szinte egész délután kint ültünk az udvaron, megjöttek a Doriszkáék is Mátéval, aztán előkerült a hintaágy is az udvaron, úgyhogy jó nagyot pihentünk.Panka szinte végig aludta az egész napot, annyira jót tett neki a friss levegő! Igazi kis boldog baba volt, mert aztán vigyorgott is rengeteget! Tényleg ilyenkor össze-vissza puszilgatnám szívem szerint. Olyan jó... És még ilyenkor is néha hihetetlen, hogy ott tartom a kezemben, és ő az én lányom! Remélem mindenre emlékszem még majd sok-sok év múlva is. Mert olyan sok szép pillanatot szerez nekünk. Érdekes, hogy az ember illatokat nehezen, vagy néha nem is tud felidézni, nem emlékszünk az illatokra, csak akkor ismerjük fel, ha újra érezzük. Panka olyan jó illatú, sokszor "megszagolgatom" amikor ott alszik a kezemben! Persze ha épp nem durrantgat, és nem kakis. :)  Szeretném ezt az illatot is valahogy az emlékezetembe vésni, és majd később előásni onnan. Olyan jó lenne...

ilyenkor "szagolgatom" :)

 És ismét próbáltunk egy igazi mosolyt elcsípni, dehát nagyon nehéz...

Ez az egyetlen kicsi kincs már a pocakban is huncutka volt, hát most is az, illetve az maradt!!  ;)
A mi kicsi lányunk jól szórakoztatja a mamiját mindenfélével mostanában. Az evéssel nyüglődünk egy kicsit, mert nagyon lusta, nem eszi meg az adagját, viszont 2 óra múlva már újra sípol, hogy enni kéne. Anyu persze ezt nem viseli túl jól, mert az etetés maga is elhúzódik időnként, aztán büfiztetés, aztán még ringatni is kell, mert magától nem alszik, és épphogy elaludna, hipp-hopp már el is telt a röpke fél óra..... Így, bár éjjel már jól alszunk, a nappalok nehezek néha. Lopom a percet a fogmosásra, evésre és egyéb létszükségletekre... és ultragáz, hogy még felöltözni sem tudok mindig rögtön reggel. Ma pl. megint meglepett a postás... du. 1-kor pizsiben. Cikiiiii. De ez van, majd alakítunk rajta. Ugyanis folyamatosan trükközöm, és azon töröm a fejem, hogy a kis huncutságait hogy lehetne formázni. viszont rengeteget mosolyog, mert úgy tűnik azért ha tele a pocak nagyon jól érzi magát a kishölgy, és sikerült félig elkapnom egy kicsit ebből a tündérmosolyból:

Néha figyelget,és nagyon nagy komolysággal tekint a világba. gondolom szövi újabb huncutka terveit, merthogy ő is trükközik, így biztosan nem fogunk sohasem unatkozni.

 ez meg a pici lába...

Norbinak üzenem, hogy Szatmári Pannika is becses tagja a White Leg Familynek, bizonyságul:

Kép a közös sétáról Boti babával:

http://viragzoltan.blogspot.com/2009/04/itt-tavasz-botond-csajozik.html

Találtam egy tök jó cikket az idődobozról. Olyan jó ötletnek tartom, hogy én is kedvet kaptam hozzá. Bár a babanapló írásával is el vagyok maradva (idő hiányában), de azért előbb  vagy utóbb megvalósulhatnak a tervek remélhetőleg.

http://www.babazo.hu/bebi/20080228-emlekek-gyujtese-a-gyereknek-idodoboz.html

Az ilyen "babás" cikkek mellett azért igyekszem időnként komolyabb dolgokat is olvasni (már ha épp lehet), talán nem esek ki a napi körforgásból. Utálok politizálni, bár már annyira érint, és a saját bőrünkön is érezzük, hogy elkerülhetetlen, hogy az ember ne vegye észre ami törénik a nagyvilágban, nem nagyon lehet elnézni felette, hiszen automatikusan is a saját családodra gondolsz. Épphogy megszületett Pannika, tervezgettük, hogy elintézzük a szocpolt, erre kapjuk a legújabb kormánycsomagot....
Nem is! Az egész ott kezdődött, hogy megkérdeztünk  az önkormányzatot, hogy jár-e a kerületben az egyszeri támogatás, ami állítólag Zuglóban elég magas összegű volt. Persze ezt már eltörölték... OKÉ.  Most meg ez az egész szocpol, családi pótlék, GYES, GYED variáció. Bár kétlem,hogy ez fogja hosszú távon az ország problémáit megoldani. Mindeközben persze a nyereséges(!) bankokkal mindenféle alkukötés zajlik, de semmi fejlemény, sőt! még kapnak az államtól (vagyis az adófizető állampolgároktól) pénzt is. Ez van... Szóval beadjuk a szocpol kérelmet, aztán majd meglátjuk. Van egy sejtésem. A kormányprogram ismertetésében azért egy valami nagyon megütötte a fülemet, az hogy "FÁJNI FOG".

idézet:
"A szociális rendszert is több változás érintené: a táppénz általános mértéke 60 százalékra csökkenne, a családi pótlékot a jelenlegi szinten rögzítenék átmeneti két évre, a családi pótlék jogosultsági korhatárát 23-ról 20 évre csökkentenék, a gyes és a gyed időtartamát pedig két évben maximálnák átmeneti időszakot biztosítva az átállásra. Idén július 1-jétől felfüggesztenék a lakástámogatásokat, a gáz- és távhőár-kompenzációt még ebben az évben csökkentenék, jövőre pedig fokozatosan kivezetnék az energiahatékonysági támogatások fenntartása mellett.
A nyilatkozat három egyéb intézkedést is rögzít: a kormány csökkentené a közösségi közlekedés támogatását, mérsékelné a közmédia támogatását, illetve csökkentené az agráriumnak juttatott, uniós forrásokat kiegészítő hazai társtámogatásokat.
A dokumentum leszögezi, hogy ez a nyilatkozat nem a formálódó válságkezelő kormány teljes programját foglalja össze, csak annak az elkerülhetetlen részét képező mihamarabbi parlamenti vagy kormánydöntést igénylő "fájdalmas, lemondást jelentő" intézkedéseit."

Aki ismer, tudja, hogy sajnos hirtelen indulatú vagyok, és bár próbálok ezen változtatni, lassan sikerül csak. Mostanában ami fáj a babának, az nekem kétszer annyira fáj... Így ezért most kétszer annyira is vagyok ideges, felháborodott, mert így vagy úgy de ez a fájdalom biztosan érezhető lesz, és jobb ha már most szétnézek a helyi bölcsőde színterén, mert persze oda sem lehet csak úgy bekerülni, így javasolják, hogy 1 évvel előtte be kell iratkozni. Szóval ha én 2010 szeptemberben visszamennék dolgozni, mert addigra vajmi kevés pénzünk lesz, akkor nekem majd' három hónapon belül kellene találni egy ideális bölcsödét is, és előre átgondolni, megtervezni az életemet, hogy majd 2010 őszén hogy fogom megoldani a munkába járást, a bölcsődéztetést és az efféléket. Szimpla, egyszerű feladat.
És persze ilyenkor már rögtön az a második gondolatom, hogy néha annyira jó lenne elmenni ebből az országból - taláni egy olyan helyet ahol értékelik az ember becsületes munkáját és merni egy picit optimistábbnak lenni, hogy az én lányom már nem ebben fog felnőni....   

Nem is tudom, hol kezdjem. Időm az sajnos tényleg nincs és nem lesz több, de azért már olyan sok minden megváltozott!!! Panka egyre tündéribb - bár már alig lehet fokozni :) - és a hétvégén már egyértelműen tapasztaltuk hogy mosolyog  RÁNK!! És már egyre többet! Egy anya meg természetesen ilyenkor elolvad....mert valahol nekünk ez az első olyan tudatos visszajelzés részükről, ami felejthetetlen, és azt jelenti, hogy "én is itt vagyok anya, és jól érzem magam"! És végülis csak ez számít!! Hál istennek rengeteg aggodalom elmúlt, de azért mindig jönnek újak, meg újak. Elég lesz-e a tej, miért eszik most ilyen keveset, miért nem alszik stb...

Sajnos ettől sokkal rosszabb aggodalmak is beköszöntöttek hétfőn.. Gondolom már majdnem mindenki hallotta a történetét az idióta baromnak, aki nekiesett a Zolinak és azt gondolta ezzel bármit is megold... Hát nem tudom szavakba önteni, hogy mit éreztem, amikor délelőtt hazajött a Zoli és megláttam az arcát.. Láttam hogy baj van, hogy nagy baj van. Hosszasan nyugtatgattuk egymást, és főleg összebújtunk - Pannikával - és éreztük, hogy most még fontosabb mint valaha, hogy mindenki nagyon vigyázzon magára. Hihetetlen hogy milyen idióták világa van.. és hogy ezek itt mászkálnak körülöttünk, és még csak nem is sejted egyik-másik mitől kattan be, aztán csak egy perc, és megvan a baj. Inkább nem gondolok bele, hogy még milyen baj lehetett volna... jobb lesz ezt mindenkinek elfelejteni, minél gyorsabban. Nem igazán voltunk ettől túl jó hangulatban, írni sem nagyon volt kedvem.

Az idő nagyon szép lett, és ettől azért mindenki egy kicsit jobban van. Pankával minden délután sétálunk, és ő nagyokat alszik. Bár a séta elején azért rettenetesen tud sírni, amíg a friss levegőtől el nem szenderül - sajnos még nem tudtam megfejteni miért sír. Tegnap már bandáztunk is a kis Bobókával és anyukájával Virággal, hogy megosszuk egymással a tapasztalatunkat, no meg egy kicsit a nyűgünket is, és a séta is, meg a trécselés is nagyon jót tett!!!

Hétvégére már nagyon tervezzük, hogy megvesszük a babakocsit is, és megtesszük első rövid kis kiruccanásunkat anyukámékhoz.

Az alábbi piros kis sapit mi választottuk Pankának még születése előtt (nagy nehezen), mert folyton azon tanakodtunk, hogy mekkora lesz majd a kis feje... :) hát végülis nem volt rossz a választás, és nagyon jól is áll neki!!!

apa teljesen odavan....  :)

Megint újabb nevek jöttek - azért megörökítem, hogy mi is emlékezzünk rá: Szuszi, Nyuszi, Pindúr Pandúr (ez már régóta használatos), Bébibogyó :)

Nagyon jól aludt megint a kicsi lányunk, és most azért az édesanyja is kipihentebb! A tegnapi nap után ez igazi jutalom! Reggel f9 kor keltünk!! Hihetetlen! Majd rábeszélem Pankát, hogy ezt máskor is gyakorolja!! Gyorsan le is toltam megint délelőtt egy kis sétára, és most megint marha jól alszik! Szerencsére ma azért kevésbé fúj a szél.
Időnként nézem reggel a Reggeli című műsort, még a terhességem végén múlattam ezzel az időt, mert reggel mindig korán ébredtem. Kismamáknak, anyukáknak is szoktak hasznos infók lenni - tekintettel arra, hogy többségében gondolom ők nézik... Mivel mások meg dolgoznak! húúú nagy következtetés volt! Szóval gondolom közületek sem látják sokan - esetleg csak szabin - de akkor meg gondolom nem ezzel töltenétek a drága időt (hanem inkább alvással - és hát per pillanat ezt is marhára megértem). 

Azóta új résszel bővült a műsor: csak pasik..

http://www.rtlklub.hu/musorok/reggeli/cikk/253138

Hajdú Steve meg Stohl Buci marháskodnak a héten, és iszonyú sokat röhögtem rajta. Mivel egyedül vagyok, Panka mellett nagyjából ez volt a második dolog ami nagyon nevettet és szórakoztat. A hapsik nem komplettek!!! Főleg a Hajdú Steve.. Tegnap megmutatták, hogy az apukák, hogyan pelenkáznak... Két üvöltő gyereket rakosgattak jobbra-balra. Aztán a Hajdút le is pisilte az egyik bébi pelenkázás közben - pont ahogyan engem is szokott Panka. Nagyon vicces volt! Az az igazság, hogy a beszólásokat sem nagyon lehet írásban visszaadni, mert a hapsi egy igazi jelenség! Mai dumája pl:"Nem kell stresszelni, jól kell élni, semmi feszültség, mert a végén azt veszed majd csak észre, hogy a templomban mindenki énekel, csak egyedül te vagy háton." Ezt még nem hallottam, de nem rossz! szóval ne stresszeljetek!

 most mondja valaki, hogy nem csodaszép...

tegnap esti szuszi...  

No új formában jelentkezünk! Próbálom tapasztalni, hogy hogyan is működik ez az izé.... Hát nem vagyok egy nagy szakértő, de fejlődik az ember....

Roppantmód utálom a mostani időjárást - nem győzöm eleget hangsúlyozni - és a kicsi Panni is. Szegénykém nagyon sokat sír a frontok, meg a szél miatt. Pedig már hogy várjuk az igazi napfényes, virágos tavaszt!!!

A tegnapi sétánál is majd' leszállt a hajam... de azért lementünk!! Panka aludt mint a tej, jót tesz neki a levegő.  :)

itt éppen jól érezte magát a kishölgy, és mindenfélét gyarkorlatozott.. hát ez sikerült:

Hát megyek, mert ma nagyon nyűgös napunk van :(((

Tegnap elég jól aludt Panka, úgyhogy jól "kiszórakoztam magam" :)  megalkottam ezt:

<object width="425" height="344"><param name="movie" value="https://www.youtube.com/v/GREun-5YJAI&hl=en&fs=1"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><param name="allowscriptaccess" value="always"></param><embed src="https://www.youtube.com/v/GREun-5YJAI&hl=en&fs=1" type="application/x-shockwave-flash" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" width="425" height="344"></embed></object>

Még délután is sikerült egy kicsit aludnom. Az előző éjszaka annyira jól sikerült, hogy elkezdtem reménykedni, hogy talán már csak egyszer kell felkelni éjjel, merthogy így történt. De a mostani sajnos igazolta, hogy tévedtem. Nem baj, annyi baj legyen! Mindennek eljön majd az ideje! Most egy kissé fáradt vagyok, de ha így felváltva egyszer jó és egyszer kevésbé, akkor ki lehet bírni.
Nagyon várom már a jó időt, és marhára utálom, hogy most még az eső is esik. Hosszabb időre is szívesen kimozdulnék. Ráadásul most elkezdték itt lent csinálni a CBA-t a földszinten, néha elég jó zajhatások vannak, bár az üzlet nem fog ártani.. csak ki kell bírni valahogy, állítólag májusra készen lesz. Annyira felfoghatatlan, hogy már március vége van. Néha egy kicsit "időtlen" itt minden, csak telnek a napok, aztán mire észrevesszük már nyár lesz!

Tervezem még, hogy majd feltöltök videót, mert egyszerűen hihetetlen, hogy ez a kis Panka milyen hangokat tud kiadni!! Minden nap megmosolyogtat! Nyújtózkodik, nyögdécsel, duruzsol, és hümmög! De le sem lehet írni, hallani kell! Nagyon büszke vagyok rá, már olyan ügyesen tartja a kis fejét, mint egy igazi nagy baba!

Valahogy a meglévő ezer mellé mindig sikerül valami új becézgetést is kitalálni. Pöttöm Panni, Panka Manka, Panni Pocok stb. A minap egy jó nagyot "bedurrantott", és én kedvesen büdös bogárnak becéztem. Na erre az édesapjától meg is kaptam.. Hogy miért mondok én ilyen csúnyákat a babának :))  pedig annyira vicces volt. És a bogaram, bogárkám, amúgy is olyan kis kedves becézés.. szóval igazán nem úgy értettem. Amúgy meg tényleg büdös volt.

Tegnap újra "kritikus" pillanataink voltak, de megintcsak túléltük.  Az esti fürdetés pedig nagyon jó volt!! Egyre jobban élvezi, és ezt olyan jó látni! Le is fényképezném, de sajna az összes kezem leköti a dolog, de majd valahogy meg fogom oldani!
Ma itt voltak a kis unokatestvérek: Dorisz és Máté, a tesómmal és anyuékkal. Hát érdekes volt a reakció. Dorisz csak nézte először, kicsit tartott Pannikától. Aztán odavittem, megmutattam neki. Később pedig már nagyon nagy volt a szeretet! Doriszkám többször odament Pannikához vígasztalni, simogatta a kis fejét, hogy ne sírjon. Máté csak nézegette, meg mosolygott, ő nem szólt egy szót sem. Mondjuk azért sem mert még amúgy sem sokat beszél! Csak olyasmit hogy "kaku", "kiki" és hasonlók - ki tudja mit jelent. Mondom Dorisznak, hogy a Pannikának még kevés haja van, nem olyan hosszú, mint az övé, még olyan kis kopasz, de majd megnő neki. Később aztán hallom a Dorisztól: "amikor én kicsi Annácska voltam, nekem is ám kopasz volt a hajam!! " Meg tudnám zabálni ezt a kiscsajt, olyan szövege van. De nagyon jó volt újra látni őket! Mégiscsak a keresztgyerekeim. És jól esett ahogy a Dorisz megölelt, és megpuszilt, aztán mondta: "Márta, én nagyon szeretlek!" Olyan kis drágák. Volt nyuzsi rendesen, de örültem, hogy végre azért zajlik az élet egy kicsit, és hogy együtt volt a kis család.

Azt hiszem lassan tényleg kezdek beteges lenni... folyton fotózom Pankát... És már alig várom, hogy a legszuperebbet hozhassam ki a képekből. Olyan jó ez a babafotózás, nagyon rákaptam!!! Igyekszem majd ide is betöltögetni egy-két képet, bár néha ez olyan bonyolult.
A tegnapi nehezebb nap után ma remélem kicsit könnyebb lesz, úgy tűnik. Tegnap valahogy az időjárás megint felzaklatta Pankát, és délután elég sokat sírdogált, aztán estére már én is elég nyűgös lettem. Az éjszaka már viszonylag jobb volt, és ma is csak a doktornéni zavarta meg a nyugalmunkat. Jól megmacerálta szegény Pannikát. Úgy kiabált, hogy csak úgy belevörösödött a kis feje. Nagyon szép ruhát vettünk fel a doktornéni tiszteletére, meg főleg azért is, mert a másik egy kicsit "balesetes" lett.. és pelenkázás közben a maradék épen maradt ruhát meg jól lepisilte a kicsi királylány. (Tegnap még a nagymamáját is).

Igazság szerint anyucinak jut ebből is abból is. A minap pl. épp sétáltunk a szobában, és én az arcommal az ő kis arcocskájához simultam, hogy szeretgessem, erre egy amolyan férfias böffenetet kaptam, hogy alig tértem magamhoz. Szóval ilyeneket is tud ez az édes kicsi lány. No meg a büfiztetés édes pillanataiban, azért a pelenkába is megy ez-az, és időnként van ám azért szag... Valaki egyszer azt mondta, hogy az újszülöttek nem is kakilnak büdöset (már bocs, hogy ezt fejtegetem..) pedig DEHOGYNEM! Nem hiszem, hogy csak Panka kivétel!! Szóval így vagyunk mi mostanában. Várjuk a hétvégét, meg a jó időt, hogy hosszabb sétára is mehessünk már végre! És talán az uncsitesók is jönnek a hétvégén!! Erre nagyon kíváncsi leszek!

És hát sokszor gondolok Egyiptomra is!!! :) Irígykedek ám Kriszti, biztosan tök szupi lehet!!!

Bárcsak mindig ilyen édesen aludna...  :)

 ja!! és nagyon szép mosolyt kaptam tegnap!! Egyszerűen gyönyörűt!!

RÉGEN:

Anyára?

vagy apára?  Eddig mindenki apura szavazott!!

ÉS MOST...

Az elmúlt napokban sok - sok változás volt. Főleg, hogy elborult a jól megszokott evési és alvási rend. Lehet, hogy a front miatt. De azért ez okozott némi fennforgást. Ezt a drága kedves vendégeink is tapasztalhatták. Nem vagyunk ám mindig ilyenek!
Most újra van egy kevés idő erre - arra. Egyrészt hogy hívogassam az OEP-et, hogy miért nem kapok semmi pénzt. Na ez a mission impossible. Kezdem feladni. Csak azért mégis bosszantó, hogy egy rohadt sima táppénzt nem lehet elintézni. Közben az ember gyerekkel éljen pénz nélkül... Nem tudom, mit csinálnak akiknek nincs párjuk, vagy szüleik akik segítsenek!! De szívesen kifejezném felháborodásomat, valami nyilvános fórumon is! Persze lehet, hogy ennyi időm nem lesz, de mindegy. Nem is tudom, mire számítottam.

Manapság mindenhová fényképezőgéppel megyek. Gyűjtöm az alapanyagot!! Még ha nincs is időm mindet megcsinálni, azért elfér a gépen. Azt hiszem lesz egy pár kép!

És hát a legnagyobb boldogság!!! Megszületett a Virágék babája: BOTOND! Szegénykéim igen kemény órákat éltek át, de már nagyon szépek együtt! Örülök, hogy már itt tartanak ők is, mert innentől kezdve azért rohan az idő, és otthon együtt a legjobb és legszebb!! Kívánom nekik, hogy legyenek nagyon boldogok, és egészségesek!!!!

És íme újabb képek!!

 füles sapiban:

fürdés és utána: 

Anya kezében Panka keze :)

Tegnap egy futár pedig ezt a szép csokrot hozta nekünk!!!! A cég küldte - kollégák!! nagyon kedvesek!!

Olyan jó, hogy eljött a hétvége, megint együtt a kicsi kis családunk! Azért már nagyon vártam. És teljesen hihetetlen, hogy már 3 hét eltelt... Pannika egyre jobb kislány, néha-néha vannak nehezebb napjai, de alapvetően (nem kiabálom el), de két napja elég jól alszunk. Nyilván még sokminden változhat, de hátha kezd beállni valamiféle rendszer. A fürdetés sajnos még mindig nem teljesen rendszeres, van úgy hogy ki is hagyunk napokat, mert ha este nagyon nyugis és jól alszik, akkor nem szoktuk megbolygatni. Majd igyekszem egyszer fürdős képet is csinálni.

Úgy néz ki, hogy azért miközben egyre nagyobb étvággyal eszik, azért talán lassan gömbölyödik is. Persze talán még nem rohamtempóban, de lassacskán. Persze nem is csoda, mert néha úgy érzem, hogy a kis éhes lányka egész nap rajtam "lóg". De ha egyszer éhes!!!   aztán pedig ilyen édesen alszik:

 És mindig szerez nekünk örömteli pillanatokat, újabb és újabb kis grimaszokat produkál, és néha igazán nagyon mókás tud lenni, csak nehéz "elkapni" ezeket a pillanatokat - pedig jó lenne mindet megörökíteni!!!!

 A másik nagyon érdekes dolog - már az első pillanatoktól - a reflexek. Már többször is megfigyeltem persze, hogy mi is mindent a könyvek szerint csinálunk-e... Az egyik legérdekesebb a moro-reflex. Ezt írják róla:

A reflexek közül talán legismertebb a Moro-reflex, amely felfedezőjéről, Ernst Moro gyermekgyógyászról kapta a nevét. A Moro-reflex akkor lép működésbe, amikor a csecsemő úgy hiszi, hogy leesett valahonnan, például, amikor hirtelen hátradől. Ilyenkor a babák karjaikat kitárják, és kezükkel-lábukkal kapálózni kezdenek. Mivel ez a viselkedés a születés pillanatában is megfigyelhető (és nagyjából kéthónapos korra el is tűnik), semmi kétség afelől, hogy öröklött magatartási válaszról van szó."
 

https://www.youtube.com/watch?v=X_bAQDOOgq0&feature=related

Bár azért én direkt nem macerálnám szegénykét.

Pannika is szokta ezt a reflexet "gyakorolni", sőt az első napokban meglepően sokat csinálják a babák. Ilyenkor mindig arra gondoltam, hogy vajon mit érezhet. Fél? Vagy ugye mivel reflexről van szó, mennyire tudatos ez egyáltalán - mert afféle ösztönként működik. Mint pl. a  szopóreflex is. Szóval van sok rejtélyes és érdekes dolog is, anya pedig igyekszik mindent megfejteni, de talán ez nem is lehetséges.

Érdekességek még:

http://www.origo.hu/tudomany/20070914-oroklott-viselkedeselemek-mar-a-csecsemok-is-ismerik-a-newtoni.html

Mit tud a baba?
http://www.babaszoba.hu/services/todo?to=1

1. hónap

A legtöbb baba  A babák fele  Néhány baba fejét emeli hangokra reagál arcot követ a fényt szemével követi erős hangra összerezzen, emberi hangra figyel öntudatlanul is hangokat ad tárgyakat érzékel, tekintetét rajtuk tartja hason fekve fejét átfordítja mosolyog nevet a fejét 45 fokos szögben tartja

Tegnap:
Reggel fél 9-kor csengetnek. Tök jó, amikor éppen tudnék aludni, merthogy ugye akkor alszom amikor épp Pannika is. Halvány lila elképzelésem sem volt ki lehetetett az. No hát a postás bácsi. Quelle csomagot hozott, mert rendeltem papucsot, meg Pannikának cuki kis harisnyát :) Hipersebességgel kaptam fel magamra egy gatyát, hogy mégsem pizsamában nyissak ajtót. Fizetném a cuccot, erre közli velem az ember, hogy nem tud visszaadni...!!! (ráadásul később látom, h. még kis harisnya sem volt, elfogyott.. pedig azt vártam a legjobban!!)
A csomagszállító POSTÁS ???!!?***? Szuper amúgy, mert még a postai elosztó is itt van a lakópark szomszédságában, úgyhogy nem tudom miért nem fogta magát és udvariasan közölhette volna, hogy nemsoká visszajön, intézi a pénzt. Neeeeem. Én ugráljak, és próbáljam meg vhol a szomszédban felváltani. Mondom megpróbálhatom, de pici babám van a szobában, nem szeretném itthagyni egyedül. Tök ideg voltam. Lerohantam az alattam lévő és az az alatt lévő gyerekesekhez pénzt váltani (közben Pannika itt aludt egyedül a kiságyban). Persze senkinek nem volt. Ez a bunkó postás, meg itt állt mint egy rakás szerencsétlenség. Szívesen pofánvágtam volna... Na mindegy. Aztán mondtam, hogy sorry, jöjjön vissza délután vagy mittomén. És még majdnem ő vágott pofákat... Azért vannak arcok. Gondolkozom, hogy írok a Quellének egy pár sort, hogy azért az ő alvállalkozójuk, így vagy úgy, nézzenek már szét, hogy milyen hozzáállás ez...
Miután ezt a kalandot is kihevertem, gondoltam szép az idő, kimegyünk az erkélyre levegőzni, úgyhogy szépen beöltöztettem kicsi Pannit, az uncsitesója (Máté) valamikori kis kabátjába, ami nyolcszáz mérettel nagyobb rá, de legalább meleg, és nem fázik benne.

Íme:

Pannika szépen el is aludt a levegőn, úgyhogy látszólag élvezte. Ha szépen süt a nap és nem lesz hideg, akkor újra megismételjük. :) Nekem  is jót tett egy kis napozás.

Anyu ma már egyáltalán nem tudott jönni segíteni, úgyhogy boldogulnom kell egyedül. És ez nem is olyan könnyű..  Mostanában Panka rácáfolni látszik az eddigiekre ti. hogy de alszik, ha leteszem, és akkor én is tudok tevékenykedni. Nem így van.. sajna nagyon nem bírja soká a kiságyban. Ha van is 5 percem, rohanok a fürdószobába zuhanyozni+fogat mosni, és ha elég ügyes vagyok még reggelizésre is jut idő. vagy ide irogatni... (jelzem, úgy néz ki, egyelőre ez ritkulni fog). Egy ismerősöm mesélte, h. ő mindig kekszet evett. Én nem értettem miért pont kekszet? Na mostmár értem... az a legelérhetőbb, és legegyszerűbb.. enni meg kell, mert különben nincs tej. Szóval tényleg ügyeskedni kell. A hordozókendőt kipróbáltam, de nem jött be sajnos. Pannika össze-vissza nyaklott benne, és még a feje sem nagyon látszott ki. Arról nem is beszélve, hogy folyton attól féltem, hogy kiesik majd belőle. Amíg nem tudja tartani a kis fejét, addig nem látom annyira értelmét használni. Szöval marad kézben, vagy ágyban, ha sikerül.
Napközben nagyrészt az etetéssel és az ezzel járó kiegészítő tevékenységgel megy el az idő nagyrészt. Estére hulla vagyok, úgyhogy ált nagyon várom haza a Zolit. 8 - f9-re rendszerint kidőlünk.. és tegnap a papi szemtelen mód lefényképezett minket:
 

a többi kép annyira gáz, hogy hagyjuk.. Durván kell szelektálni mostanság. És még retusálni sincs idő :( 

Hát bámulatos hogy milyen gyorsan eltelik egy nap. Nem mondom, hogy mindegyik egyformán, de azért túl sok történés nincsen. Ma viszont nagyon szépen süt a nap! Gondolkodom, hogy kimegyünk az erkélyre egy kicsit levegőzni!! Ekkora nagy programok vannak betervezve!! A változás annyi a napi programokban, hogy Pannika mennyit alszik éppen, és mennyire nyűgös. Mostanában nagyon rákapott, hogy elsősorban kézben aludjon, és ahogyan letenném a kiságyába, egyből felkel és sírdogál. Most épp "lopok" egy pár percet, mert édesdeden alszik. Amúgy ha kézben van, akkor sem áll meg az élet, úgyhogy rájöttem, ha egyedül is vagyok muszáj megtanulnom félkézzel zsonglőrködni. Úgyhogy tudok már kávét főzni, kekszet enni, cumit sterilizálni meg ilyenek. De még van mit fejlesztenem.

Tegnap egy kicsit mókáztunk, és beöltöztünk a legszebb kis ruhácskába, amit Virág ajándékozott nekünk. Sajnos öltözni még nem szeret Panni (majd később aztán gondolom mi lesz!!), így vannak sírós képek is... de azért nagyon csinos lett! A harisnya még lóg rajta, szóval hízni kell ezerrel!!

Amúgy pedig sikerült kiültetni a tulipánokat és nárciszokat is az erkélyre, most pedig minden nap lesem, hogy nőnek-e, remélem kibújnak és nagyon szépek lesznek!! Imádom ezeket a tavaszi virágokat. Drága kis férjemtől is kaptunk szép tulipánt nőnapra (mindketten!!) úgyhogy van most vázában is szép virágunk!!
Ma jön a védőnő megint látogatóba, és már nagyon-nagyon vágyom a levegőre, úgyhogy jól kikérdezem, hogy mikor mennyit lehet. Olyan jó lenne már egy nagyon sétálni!!! Gyakorlatilag belegondoltam, hogy február közepe óta (amióta kórházban voltam), alig voltam odakinn a levegőn.. azért az már majdnem egy hónapja, és nagyon hiányzik!

A mérlegre még nem annyira mertem ráállni, csak 1x. De lesz mit tenni hogy legpotyogjon még egy-két kiló. Kb. 10 kiló simán lement a szüléssel, de azért maradt még rajtam. Két hét után először belepréseltem magam a legnagyobb farmergatyámba! Azért már ennek is lehet örülni, hatalmas sikerélmény. Persze nem valami szuper jól áll, de most mondjuk, hogy szarok rá, majd még alakítgatunk rajta.

A legfurább, hogy a Zoli már nincs itthon, és napközben nagyon hiányzik. Bár gyorsan telnek a napok, azért mégiscsak akkor a legjobb amikor együtt a kis család!!! Úgyhogy már most alig várom a hétvégét!

Azért a szemünket is nyitogatjuk néha. Már igen sokat néz minket érdeklődve a kicsi lányunk (ha éppen nem eszik vagy nem sír).

Ma azért volt egy kemény napunk. A bölcsek könyvében az van, hogy sok hasfájós gyermek heti háromszor három órát sír keservesen egyhuzamban, és sajnos ez ellen nincs mit tenni. Viselni kell, és várni amíg 3 hónapos lesz, mert addigra már általában elmúlik. EZ azonban igen sovány vígasz... mert az órákon át tartó szívszaggató sírást az emberlánya nem viseli, mert majd' megszakad a szíve.

 

De sajnos most ez a feladat, és bölcs, meg kitartó kis szülőknek kell lennünk. Ezt nem lehet előre gyakorolni. És olyan jó, hogy tudjuk egymást segíteni. Hol a Zoli fárad el egy kicsit, néha meg én, és így együtt azért mégiscsak könnyebb, mindenféle szempontból. Komolyan mondom, hogy egyre jobban tisztelem a gyermekeiket egyedül nevelő szülőket, édesanyákat. Eddig is felnéztem rájuk, de most igazán. Lehet, hogy ezt az ember csak akkor látja ténylegesen, amikor a saját bőrén tapasztalja, nem annyira lehet elképzelni.
Én viszont tényleg boldog vagyok és nagyon-nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy ilyen szép családom van!!! Ezt tuti már sokszor írtam, de hát ha egyszer ez van!!

És ezúton is innen üzenem VIRÁG barátnémnek, hogy tartson ki!!!! Eddig olyan sok bíztatást kaptam tőle is. És szeretném, ha nem felejtené el ő sem, hogy tök jó dolgok történtek az elmúlt hónapokban. Tudod: mozi, Ausztrália, séta, meg sok dumálás, chatelés. És ez már a VÉGE!!!  csak pár nap, és ott lesz a kezedben a pici fiú, a kis legény, aki ott lakik a pocakban. És én már szeretném olvasni azokat a sorokat a blogodban. És nemsoká fogom is! :)  - holnap meg majd küldök egy meglepit!!!

Kicsit "nyers" fotók:

 
Sajnos kezdő fotós szemem bántja egy-két kép, és még szeretnék photoshopolni, csak kevés az idő, mert most Pannika a legfontosabb!! DE ígérem lesznek még képek!

Már nagyon hiányzott, hogy végre csak szűk kis családunk legyen együtt (bár anyukám sokat segített). Az éjszaka tegnapelőtt kemény volt, és a végén magam is sírtam, mert nem bírtam már nézni szegény hogyan sírdogál. Zoli átvette tőlem, megnyugtatta, és onnantól jól tudtunk aludni. Tegnap már egész jó napot zártunk. Sokkal nyugodtabb volt Pannika, kevesebbet sírt, és jobban meg lehetett nyugtatni. Próbáltam is énekelni neki, aztán hirtelen rá kellett jönnöm, hogy nem jut eszebe semmi normális altatódal, pedig régebben azért ismertem egyet-kettőt. Később aztán beugrottak a sorok, és lassan jöttek vissza az emlékek... ami kiesett, azt meg felfedeztem az interneten. Tök jó!!

Ezt szoktam régen gitározni is, talán elhozom otthonról a gitáromat.. oszt nagyon muzikálisak leszünk:

Szép csillagos az ég
Am                     C
Szép csillagos az ég
   Dm              Am
Elcsendesült a rét
   Dm              Am           E    Am
Ezüstös fényét hinti rád a holdsugár
Már fújdogál a szél
Egy tücsök hangja kél
És puha fészkén elszunnyad egy kismadár
    Am         C      Dm         E
A bérceken túl, a völgyben lenn
    Am      C                 Dm E
A fényes napkorong is elpihen
Hát aludj kedvesem
Álmodj csak csendesen
A tó tükrén, az erdõ mélyén csend honol
Reggelre új nap virrad rád
Majd játszunk kergetõsdit, bujócskát
Hát aludj gyermekem
Hisz ágyacskád felett
Virraszt anyácskád s dúdolgatva így dalol:
Szép csillagos az ég
Elcsendesült a rét
Ezüstös fényét hinti rád a holdsugár
Már fújdogál a szél
Egy tücsök hangja kél
És puha fészkén elszunnyad egy kismadár

Meg megtaláltam Zelk Zoltán: Este jó c. versét is, ezt is énekeltük anno, ha jól emlékszem ovis koromban.. És olyan jó volt nosztalgiázni, érdekes emlékképek törtek fel bennem:
http://makvirag.extra.hu/Mese/Mondokak/kicsiknek.html
A végén persze megint elsírtam magam (megjegyzem nem tudom, meddig tart ez még.. de fogy a zsepi :)
"Elolvadt a világ, de a közepén,
Anya ül és ott ülök az ölében én"
És tényleg itt ült az ölemben és aludt.

És hát a nagy kedvenc nótám, a bűvös Halász Judit : Én nem születtem varázslónak. Olyan kedves a szövege, csak úgy sugárzik belőle a szeretet.
Ha valaki nem ismerné.. érdemes meghallgatni.

Na hát ezeket szoktuk mostanában hallgatni és énekelgetni :) és bár nincsen varázspálcám nekem sincs, de valahogy hatottak a dalocskák. Tegnap délután is nagyon jól aludt Pannika, és az éjjel is tündéri kislány volt. Mára pedig rekordidőt aludtam.. f10-kor keltünk végül. És aztán kajálás, és azóta is csend van!! :) Alszik mint a tej.

 Hallelujah!!! https://www.youtube.com/watch?v=mmbQEQltOwM&feature=related

 Már nagyon tudunk arcokat is vágni :)

 

Sokszor volt úgy, hogy a már anyukákká előlépett ismerőseim irígykedve nézték a pocakomat, hogy milyen jó is volt terhesnek lenni. Nem feltétlen értettem a miértjét, de most jöttem rá. Amikor még pocaklakó a baba, az ember csak elképzeli milyen lesz a keze, az arca, hogy fog rád nézni, vagy sírni. Amikor pedig megszületik, akkor visszaemlékezel, hogy ugyanígy csuklott a pocakodban, vagy egy-egy mozgást felismersz, hogy hogyan rugdosott. Nagyon különleges érzés. Főleg rögtön a szülés után, hogy végigsimítod a hasad, és már nincs ott senki, mert már veled van. És ez így van rendjén. Persze vannak árnyoldalai is a dolognak, mert nem tudod bekötni a cipődet, vagy normálisan lehajolni stb. Nekem ez volt a legnagyobb problémám... Hülyén hangzik, de voltak napok, amikor rendesen behisztiztem, hogy nem tudom önállóan bekötni a cipőmet.  Be volt dagadva a lábam, alig fértem bele a cipőbe, ami szét is ment, és még csak újat sem tudtam volna venni.. mert felpróbálni sem voltam képes. Szóval ilyen gondok nyomasztottak... No de ma..!!! El kellett mennem varratszedésre, most először mentem ki az utcára időtlen idők óta, persze apukám elvitt. De mekkora élmény volt, hogy belefért a lábam a cipőbe és egyedül lazán felvettem, meg lehajoltam!! Hihetetlen!! Mostmár csak zuhanyozni szeretnék egy jót. Merthogy a kötés miatt eddig azt sem lehetett, de talán holnap már megpróbálhatom!! Micsoda örömök, mi? Hát ezek az óriási problémák.

Amúgy most volt itt a védőnő is, és hál istennek minden rendben van, Pannika szépen eszik, egyre jobban gyarapodik, és úgy tűnik talán egyre jobb kislány is - nem sírdogál annyit mint az elején - no de ezt nem kiabálom el.

A nagyszülők is nagyon meg vannak elégedve. Papával is jól tudnak együtt szundizni:

A pelenkázásnál azért még sírdogálunk, de mindig jár egy kis talpmasszázs!! :)

És a nagyik is folyton csak benne gyönyörködnek...

A gyermekágyon töltött napok már viszonylag hamar teltek. Barnika anyukájával - Orsival - végül egy szobába kerültünk, és kiderült, hogy tök közel lakunk egymáshoz, szóval tartani fogjuk a kapcsolatot. Nagyon kedves lány, és Barnika is igazán szép kisfiú lett! Végül szegény szenvedett még miattam vagy 4 órát, de minden rendben ment.
Csütörtök helyett szerdán már haza is engedtek, mert mindketten jól voltunk, és Pannika nagyon ügyesen szopizott már. Így aztán szerdán kora délután megjött Zoli, és hozta a mózeskosarat, meg a ruhácskákat, amiket kikészítettem. Beöltöztünk és mentünk az autóba. Nagyon szépen sütött a nap, és ahogyan kiléptem a kórház ajtaján, arra gondoltam, hogy a kórházban töltött egy hét alatt mennyit gondoltam én erre a percre!!! És itt van! Az autóban emiatt persze újabb érzelmi hullám jött rám, és sírva autókáztunk hazáig. Itthon pedig megálltunk a szoba közepén, ölelgettük egymást, és néztük Pankát, hogy milyen szép! És hogy mennyire hihetetlen hogy végre együtt a család!!!!

Persze voltak nehézségek, például az első fürdetés, a légzésfigyelő (hát ez elég zűrös történet), az első hasfájások, amikor keservesen sírt, és nem tudtuk vígasztalni. Aztán végre jött anyukám és ez óriási lelki erőt adott. Főzött és mosott és vasalt nekem, és más dolgom nem volt, csak hogy a kicsi lányommal legyek. A császár miatt még voltak fájdalmaim, és nehezen mozogtam, ez nagyon zavaró volt, de minden nap egyre jobb lesz! Zoli pedig egy hihetetlen csodálatos kis férj! Mindenben segít, itt van mellettem, mosogat, felkel velem éjjel, már tök jól pelenkázik! Egyszóval: lassan belejövünk a dolgokba, és remélem ez így is marad. Pannika szépen gyarapodik, hétfőn jön a gyerekorvos is (ettől egy kicsit félek, mert megszúrják). Aztán kedden pedig megyek varratszedésre - gondolom, ez is jó lesz.

De most nem számít már semmi, csak az hogy teljesült a vágyuk, és a mi kicsi lányunk, a kis Pöttöm Panni, akit 9 hónapig hordtam a szívem alatt, és ilyen kis csoda lett belőle. Alig hiszem el.. néha nézem percekig és elpityeredek, hogy talán nem is igaz..mert olyan szép!!