Tegnap:
Reggel fél 9-kor csengetnek. Tök jó, amikor éppen tudnék aludni, merthogy ugye akkor alszom amikor épp Pannika is. Halvány lila elképzelésem sem volt ki lehetetett az. No hát a postás bácsi. Quelle csomagot hozott, mert rendeltem papucsot, meg Pannikának cuki kis harisnyát :) Hipersebességgel kaptam fel magamra egy gatyát, hogy mégsem pizsamában nyissak ajtót. Fizetném a cuccot, erre közli velem az ember, hogy nem tud visszaadni...!!! (ráadásul később látom, h. még kis harisnya sem volt, elfogyott.. pedig azt vártam a legjobban!!)
A csomagszállító POSTÁS ???!!?***? Szuper amúgy, mert még a postai elosztó is itt van a lakópark szomszédságában, úgyhogy nem tudom miért nem fogta magát és udvariasan közölhette volna, hogy nemsoká visszajön, intézi a pénzt. Neeeeem. Én ugráljak, és próbáljam meg vhol a szomszédban felváltani. Mondom megpróbálhatom, de pici babám van a szobában, nem szeretném itthagyni egyedül. Tök ideg voltam. Lerohantam az alattam lévő és az az alatt lévő gyerekesekhez pénzt váltani (közben Pannika itt aludt egyedül a kiságyban). Persze senkinek nem volt. Ez a bunkó postás, meg itt állt mint egy rakás szerencsétlenség. Szívesen pofánvágtam volna... Na mindegy. Aztán mondtam, hogy sorry, jöjjön vissza délután vagy mittomén. És még majdnem ő vágott pofákat... Azért vannak arcok. Gondolkozom, hogy írok a Quellének egy pár sort, hogy azért az ő alvállalkozójuk, így vagy úgy, nézzenek már szét, hogy milyen hozzáállás ez...
Miután ezt a kalandot is kihevertem, gondoltam szép az idő, kimegyünk az erkélyre levegőzni, úgyhogy szépen beöltöztettem kicsi Pannit, az uncsitesója (Máté) valamikori kis kabátjába, ami nyolcszáz mérettel nagyobb rá, de legalább meleg, és nem fázik benne.
Íme:
Pannika szépen el is aludt a levegőn, úgyhogy látszólag élvezte. Ha szépen süt a nap és nem lesz hideg, akkor újra megismételjük. :) Nekem is jót tett egy kis napozás.
Anyu ma már egyáltalán nem tudott jönni segíteni, úgyhogy boldogulnom kell egyedül. És ez nem is olyan könnyű.. Mostanában Panka rácáfolni látszik az eddigiekre ti. hogy de alszik, ha leteszem, és akkor én is tudok tevékenykedni. Nem így van.. sajna nagyon nem bírja soká a kiságyban. Ha van is 5 percem, rohanok a fürdószobába zuhanyozni+fogat mosni, és ha elég ügyes vagyok még reggelizésre is jut idő. vagy ide irogatni... (jelzem, úgy néz ki, egyelőre ez ritkulni fog). Egy ismerősöm mesélte, h. ő mindig kekszet evett. Én nem értettem miért pont kekszet? Na mostmár értem... az a legelérhetőbb, és legegyszerűbb.. enni meg kell, mert különben nincs tej. Szóval tényleg ügyeskedni kell. A hordozókendőt kipróbáltam, de nem jött be sajnos. Pannika össze-vissza nyaklott benne, és még a feje sem nagyon látszott ki. Arról nem is beszélve, hogy folyton attól féltem, hogy kiesik majd belőle. Amíg nem tudja tartani a kis fejét, addig nem látom annyira értelmét használni. Szöval marad kézben, vagy ágyban, ha sikerül.
Napközben nagyrészt az etetéssel és az ezzel járó kiegészítő tevékenységgel megy el az idő nagyrészt. Estére hulla vagyok, úgyhogy ált nagyon várom haza a Zolit. 8 - f9-re rendszerint kidőlünk.. és tegnap a papi szemtelen mód lefényképezett minket:
a többi kép annyira gáz, hogy hagyjuk.. Durván kell szelektálni mostanság. És még retusálni sincs idő :(
