Nem is tudom, hol kezdjem. Időm az sajnos tényleg nincs és nem lesz több, de azért már olyan sok minden megváltozott!!! Panka egyre tündéribb - bár már alig lehet fokozni :) - és a hétvégén már egyértelműen tapasztaltuk hogy mosolyog  RÁNK!! És már egyre többet! Egy anya meg természetesen ilyenkor elolvad....mert valahol nekünk ez az első olyan tudatos visszajelzés részükről, ami felejthetetlen, és azt jelenti, hogy "én is itt vagyok anya, és jól érzem magam"! És végülis csak ez számít!! Hál istennek rengeteg aggodalom elmúlt, de azért mindig jönnek újak, meg újak. Elég lesz-e a tej, miért eszik most ilyen keveset, miért nem alszik stb...

Sajnos ettől sokkal rosszabb aggodalmak is beköszöntöttek hétfőn.. Gondolom már majdnem mindenki hallotta a történetét az idióta baromnak, aki nekiesett a Zolinak és azt gondolta ezzel bármit is megold... Hát nem tudom szavakba önteni, hogy mit éreztem, amikor délelőtt hazajött a Zoli és megláttam az arcát.. Láttam hogy baj van, hogy nagy baj van. Hosszasan nyugtatgattuk egymást, és főleg összebújtunk - Pannikával - és éreztük, hogy most még fontosabb mint valaha, hogy mindenki nagyon vigyázzon magára. Hihetetlen hogy milyen idióták világa van.. és hogy ezek itt mászkálnak körülöttünk, és még csak nem is sejted egyik-másik mitől kattan be, aztán csak egy perc, és megvan a baj. Inkább nem gondolok bele, hogy még milyen baj lehetett volna... jobb lesz ezt mindenkinek elfelejteni, minél gyorsabban. Nem igazán voltunk ettől túl jó hangulatban, írni sem nagyon volt kedvem.

Az idő nagyon szép lett, és ettől azért mindenki egy kicsit jobban van. Pankával minden délután sétálunk, és ő nagyokat alszik. Bár a séta elején azért rettenetesen tud sírni, amíg a friss levegőtől el nem szenderül - sajnos még nem tudtam megfejteni miért sír. Tegnap már bandáztunk is a kis Bobókával és anyukájával Virággal, hogy megosszuk egymással a tapasztalatunkat, no meg egy kicsit a nyűgünket is, és a séta is, meg a trécselés is nagyon jót tett!!!

Hétvégére már nagyon tervezzük, hogy megvesszük a babakocsit is, és megtesszük első rövid kis kiruccanásunkat anyukámékhoz.

Az alábbi piros kis sapit mi választottuk Pankának még születése előtt (nagy nehezen), mert folyton azon tanakodtunk, hogy mekkora lesz majd a kis feje... :) hát végülis nem volt rossz a választás, és nagyon jól is áll neki!!!

apa teljesen odavan....  :)