Azért a szemünket is nyitogatjuk néha. Már igen sokat néz minket érdeklődve a kicsi lányunk (ha éppen nem eszik vagy nem sír).
Ma azért volt egy kemény napunk. A bölcsek könyvében az van, hogy sok hasfájós gyermek heti háromszor három órát sír keservesen egyhuzamban, és sajnos ez ellen nincs mit tenni. Viselni kell, és várni amíg 3 hónapos lesz, mert addigra már általában elmúlik. EZ azonban igen sovány vígasz... mert az órákon át tartó szívszaggató sírást az emberlánya nem viseli, mert majd' megszakad a szíve.
De sajnos most ez a feladat, és bölcs, meg kitartó kis szülőknek kell lennünk. Ezt nem lehet előre gyakorolni. És olyan jó, hogy tudjuk egymást segíteni. Hol a Zoli fárad el egy kicsit, néha meg én, és így együtt azért mégiscsak könnyebb, mindenféle szempontból. Komolyan mondom, hogy egyre jobban tisztelem a gyermekeiket egyedül nevelő szülőket, édesanyákat. Eddig is felnéztem rájuk, de most igazán. Lehet, hogy ezt az ember csak akkor látja ténylegesen, amikor a saját bőrén tapasztalja, nem annyira lehet elképzelni.
Én viszont tényleg boldog vagyok és nagyon-nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy ilyen szép családom van!!! Ezt tuti már sokszor írtam, de hát ha egyszer ez van!!
És ezúton is innen üzenem VIRÁG barátnémnek, hogy tartson ki!!!! Eddig olyan sok bíztatást kaptam tőle is. És szeretném, ha nem felejtené el ő sem, hogy tök jó dolgok történtek az elmúlt hónapokban. Tudod: mozi, Ausztrália, séta, meg sok dumálás, chatelés. És ez már a VÉGE!!! csak pár nap, és ott lesz a kezedben a pici fiú, a kis legény, aki ott lakik a pocakban. És én már szeretném olvasni azokat a sorokat a blogodban. És nemsoká fogom is! :) - holnap meg majd küldök egy meglepit!!!
Kicsit "nyers" fotók:
Sajnos kezdő fotós szemem bántja egy-két kép, és még szeretnék photoshopolni, csak kevés az idő, mert most Pannika a legfontosabb!! DE ígérem lesznek még képek!
