Valahogy a meglévő ezer mellé mindig sikerül valami új becézgetést is kitalálni. Pöttöm Panni, Panka Manka, Panni Pocok stb. A minap egy jó nagyot "bedurrantott", és én kedvesen büdös bogárnak becéztem. Na erre az édesapjától meg is kaptam.. Hogy miért mondok én ilyen csúnyákat a babának :))  pedig annyira vicces volt. És a bogaram, bogárkám, amúgy is olyan kis kedves becézés.. szóval igazán nem úgy értettem. Amúgy meg tényleg büdös volt.

Tegnap újra "kritikus" pillanataink voltak, de megintcsak túléltük.  Az esti fürdetés pedig nagyon jó volt!! Egyre jobban élvezi, és ezt olyan jó látni! Le is fényképezném, de sajna az összes kezem leköti a dolog, de majd valahogy meg fogom oldani!
Ma itt voltak a kis unokatestvérek: Dorisz és Máté, a tesómmal és anyuékkal. Hát érdekes volt a reakció. Dorisz csak nézte először, kicsit tartott Pannikától. Aztán odavittem, megmutattam neki. Később pedig már nagyon nagy volt a szeretet! Doriszkám többször odament Pannikához vígasztalni, simogatta a kis fejét, hogy ne sírjon. Máté csak nézegette, meg mosolygott, ő nem szólt egy szót sem. Mondjuk azért sem mert még amúgy sem sokat beszél! Csak olyasmit hogy "kaku", "kiki" és hasonlók - ki tudja mit jelent. Mondom Dorisznak, hogy a Pannikának még kevés haja van, nem olyan hosszú, mint az övé, még olyan kis kopasz, de majd megnő neki. Később aztán hallom a Dorisztól: "amikor én kicsi Annácska voltam, nekem is ám kopasz volt a hajam!! " Meg tudnám zabálni ezt a kiscsajt, olyan szövege van. De nagyon jó volt újra látni őket! Mégiscsak a keresztgyerekeim. És jól esett ahogy a Dorisz megölelt, és megpuszilt, aztán mondta: "Márta, én nagyon szeretlek!" Olyan kis drágák. Volt nyuzsi rendesen, de örültem, hogy végre azért zajlik az élet egy kicsit, és hogy együtt volt a kis család.